Körbe-karikába
A szokottnál keményebb volt a tél. Könyörtelen fagyok, a hófúvás, a kiúttalanná váló utcák, az ablakokra dermedő jégvirág, mind megannyi borzongató érzés. De milyen az ember…? Minél kegyetlenebbül támadt a jég korszaka, annál jobban vártuk a tavaszt. Végre kibújni a hótakaró alól, nagyot nyújtózva hunyorogni a friss napsütésben, kiviruló jókedvre ébredve szőni a megújító terveket.
Csak ennyi változott? Az esztendő méretű óriáskerék ismét átfordult, hogy az egyre hosszabbodó nappalok felvirágozzák kedvünket? Nem! Valami más is újjászületett! Több mint ezer év elteltével egy koravén kisded válaszút elé érkezett… Valahogy ez a sors kísért errefelé. Az élet természetes körforgásában újból és újból megerősítjük azt, amit soha nem vontunk kétségbe. Állandóan válaszolunk, és sosem kérdezünk, miközben folytonosan bizonyítunk. Egy nagy, vízzel teli lavór közepén ülünk, és azon szorongunk, hogy a fürdővízzel együtt ki ne öntsék a gyereket. Mi pedig rendre megfelelünk, szorgalmasan várjuk az időt, amikortól végre hiteles, önmagát bátran vállalni akaró, vállalni tudó felnőtté cseperedünk.
A park gyepszőnyege lassan visszanyeri üde zöld színét. Első csíráiban bontakozik az új évszak. Egyesek napfürdőznek, mások sétálgatnak. Gondtalan ünnepnapi idill hangulata lengi be az öles fák övezte óriási kertet. A sokaságban egy fiatal pár tűnik fel kisgyerekkel. Hároméves forma cseppség előreszalad, letér az útról, aztán visszafut a szülőkhöz. Az apa nevetve lehajol: - Ki jön az én házamba? - kérdi játékosan. Már a gyerek is tudja, a kérdés nem volt igazán komoly. Ki jön az én házamba? Vajon mit mondhatna erre egy ekkora fiúcska: „A postás bácsi!”? Az apa felkapja a picit, kezével kísérve óvatosan a levegőbe dobja, hogy aztán a szinte el sem engedett apróságot azonnal elkapja, aki hangos sikítások közepette követeli: - Még! Magasabbra! Még! – Kiszélesedik a látóhatár, új távlatok nyílnak előtte. Addig sosem érzett mámor fogja el: Fölülkerekedhet akár az egész világon! Hol az a zimankós tél, amiből ő már csak a szánkó suhanására emlékszik? …most ez sem számít. Felnőtté vált egy röpke pillanat alatt! Fel, még, egyre feljebb! A gyermeki öröm nem tűr ellentmondást: ő egyszerűen fenn akar maradni.
Czimmermann Tibor
felelős szerkesztő
Tartalom:
Tudjuk, hogy használni tudjuk - Manőver
Lakópiac - Tartós soknyári kapcsolat
Autóshírek - Mercedes-Benz CLK Cabriolet
Ámítástechnika - Táskába zárt szellem
Beszélgetés... - Ifj. Eötvös Gáborral, a zenebohóccal
