Jó útra térve
Ki vagányan, ki ráérősen, egyesek kedvtelésből, mások kötelességszerűen, járművön vagy gyalog, de mindannyian közlekedünk. Ez a ténykedésünk tartja mozgásban civilizációnkat, mint ahogy annak idején a jobbágyok röghöz kötése az adott társadalmi rend fejlődésének gátjává vált. Miként a gyengélkedő sem azért beteg, mert lázas, hanem azért lázas, mert beteg, ugyanúgy tükrözi egy ország közlekedési kultúrája az illető ország társadalmának érettségét. A gyakran külföldre vetődő utazók a tanúi, mennyire elengedhetetlenül fontos alkalmazkodni a vendéglátók írott és íratlan szabályaihoz. Akár már a határátkelőhöz besorolva kiállíthatjuk magunkról a később nehezen javítható bizonyítványt.
A törvények meghozatalától, annak betartatásán és betartásán át a számonkérésig, a közlekedés területén is tetten érhető a felelősségünk. A fizető autópályát elkerülő utakon megjelenő 30-as, 40-es sebességkorlátozások valójában fegyverek egy harcban, amely az utakon araszolók feje felett folyik. A felelősség áthárítása arra, aki a hosszú tömött sorokban cammogók közül elsőként veszíti el a türelmét, megoldhatatlan helyzet elé állítva az ekkora forgalomhoz nem szokott helybelieket, …arra, aki lépésben haladva autójával a tízméteres távokon gyorsítgatva és lassítva nagyságrendekkel növeli kocsija környezetszennyezését, …arra, aki egyre mélyebben fojtja magába feszültségét, bár ő már nem a baleseti statisztikák áldozatainak listájára fog felkerülni.
A magát halálúttá kitüntető M0-on tíz-kilométernyi járműoszlop torlódik, az egysávosra szűkülő híd előtt, ahol egyetlen árva lélek szorgoskodik a padka karbantartásán. Eközben két kollégája vidáman élcelődik az egymást libasorba szorító gépkocsik hadán, és elégedetten veszik tudomásul munkájuk fontosságát, elvégre ami ennyi ember érint…
A Nagytétényi út négysávos szakaszán, a bevásárlóközpont előtt, két élces hangú autó vetekszik egymással. A piros lámpákat egyszerűen semmibe véve, messze 100-as tempó fölé gerjedve kergetőznek. A két sávra szűkülő szakaszba elsőként érő autó vezetője ökölbe szorított kezét magasba emeli, mutató- és kisujját az ég felé meresztve üli diadalát, míg a másik sofőr hüvelykujját épp ellenkezőleg, a föld felé fordítja, így adva jelet a harc folytatására. Természetesen amíg nem történik baj, addig mindenki vállalja a felelősséget. Ellenkező esetben pedig… lázasan keresik a kibúvót, a jó kapcsolatokat, az ügyes ügyvédeket. Azon a pontos a vagányságnak vége szakad, és az ártatlan bárányokból csak önmaguk védelmében születik néha egy-egy farkas.
A rossz példák felhánytorgatása rendkívül hálás feladat. Könnyű találni vétkezőket, akik még a „halványpiroson” átmennek, mert így szokták meg, vagy mert félnek a mögöttük haladók lendületétől. Néhány „közismert” sebességkorlátozásnál drágán meg lehet bukni, noha arra járva még az is gyorsabban autózik, aki éppen kitetette oda a táblát, sőt bizonyos szakaszokon megmosolyogják a „mazsolásan” szabályosan közlekedőt.
Betartható szabályokat alkotni, azokat betartva példát mutatni, toleránsan eljárni. Ugye, így kimondva mennyire egyszerű? A valóságban ez annyit tesz: valódi felelősséggel és tisztelettel viseltetni egymás iránt, különben az érték felismerhetetlen, az élet élhetetlen és az ostobaság halhatatlan marad.
A nyár elmúlása kihívást jelent a közlekedők számára. Őrizzük meg az ősz hangulatát, és a tél szikrázó szépségét, legyünk ennyivel is gazdagabbak.
Czimmermann Tibor
felelős szerkesztő
Tartalom:
Joggal érvelünk - Szigorúan ellenőrzött útvonalak
Úticélkeresztben - Kecskemét, a hírös város
Innováció + High-Tech - Caravan-Salon Düsseldorf
Ámítástechnika - Mobiltelefontoló
Sportéka - A Kecskeméti Repülőnapok
Beszélgetés... - Twiggyvel és Gege alezredessel, a vadászpilótákkal
Karavándorbot - Természetbúvárok és Természetbulváron
Palackposta - Ismét a Balatonnál, és jövőre...?
