Válaszút előtt
Beköszöntött a március, hamarosan elérkezettnek látja az idő, hogy kitavaszodjon. Az ember ilyenkor még az utolsó téli álmok hatása alatt van, mint ahogy engem is hatalmába kerített egy különös látomás.
Egy pályaudvaron várakoztam, ahol az utasok azon vitatkoztak, kit válasszanak mozdonyvezetőnek a következő állomásig. Tanácstalanul méregettem a hangosbemondón szétkürtölt híreket, ahogy az egyes jelentkezők önmaguk mellett érvelve különféle ígéretekkel rukkoltak elő:
Akadt, aki a jegyárak csökkentése mellett kardoskodott, pedig már mindannyian megváltottuk a bilétát. Volt olyan, aki mindenkit az egyetlen első osztályú kocsiba szeretett volna bezsúfolni, igazán nagy örömet szerezve a másodosztályon maradt néhány kósza utasnak. Egy másik jelölt életrevaló ötlettel menet közben is nyitva akarta tartani az ajtókat, hogy bárki, bármikor szabadon fel- vagy leszállhasson. A versenyszellemet erősítő javaslat egy ülőhelyre több helyjegyet szándékozott eladni, növelve a bevételt és teret engedve a „rátermetteknek”. A harciasabban kandikálók az étkezőkocsi teljes kiürítését tűzték ki célul, de azt nem elárulva, hogy indulás után kit fognak majd oda beengedni. …És még jöttek számolatlanul, akik önmagukat ajánlgatták, sőt elvétve még az utasok között is felbukkant egy-egy önjelölt. A hívek támogatottjuk köré csoportosulva elkülönültek valamely fülkében, a résnyire nyitott ajtóból hol egy arra járó tanácstalanra, máskor meg az ellenfél támogatóira lecsapva.
Az utazóközönség közben helyet keresett magának, többnyire az imént említett kupéktól megfelelő távolságban. A közönyösek halkan megjegyezték, hogy a síneket már úgyis régen lerakták. A lázadók szerint olyan vezető kell, aki nem áll meg minden kis tilos jelzésnél. A megfontoltak a törvénytisztelő személyiséget, az élelmesek pedig a várható győztes fülkéjét és az értékszállító postavagont keresték. A szerelvény oldalát graffitik éktelenítették, elborítva minden kis szabad felületet. A nagy hadakozásban szinte mindenki beszennyeződött, de mégis döntésre kellett jutni, mert amíg a szerelvény az állomáson tartózkodik, addig ugyebár a mosdókat használni… tilos.
Felocsúdva a töprengésből még éppen átélhettem azt a pillanatot, amikor a természet körforgásában elérkezett az újbóli döntés ideje, hogy ki-ki az álmait valóra vagy a valót álmokra váltsa. Lesznek, akik majd új utakra akarnak indulni, mások kitartanak a régi irányok mellett.
A választás rajtunk áll, hogy arra menjünk tovább, amerre szeretnénk.
…mert hát kempingezni csak kedvünk szerint érdemes.
Czimmermann Tibor
felelős szerkesztő
Tartalom:
Alaprajz iskola - Criatall Moorea 510 TK
Lakópiac - Tabbert az örök ifjú
Tudjuk, hogy használni tudjuk - "Légmentesítő járat"
Joggal érvelünk - ... a sebesség ismérve
Innováció + High-Tech - Panoráma tetőablakok
Úticélkeresztben - Bemutatkozik Ócsa
Kezdő lakókocsizóknak - Új otthont teremtenek
Beszélgetés... - Berkes Gáborral
Vontatható tömegek - 2002-es árak és adatok
Olvasóink írják... - Mi válaszolunk
