Hírek Karavándor magazin 2002. Ősz

Köszöntő

Karavándor Magazin 2002 Ősz „A tartalomhoz a forma, …” és sokan még ma is azonnal rá tudnák vágni a nyolcvanas évek üvegárut forgalmazó üzlethálózatának a nevét: Amfora. Kétségkívül a tartalom és a hozzáillő forma egységében megtestesülő értéket az akkori rövid szlogen sikerrel fordította a cég javára, hiszen máig sem feledtük a rigmust. Ez jutott eszembe, amikor a nyári idegenforgalmunk alakulását elemezgették hozzáértő szakemberek. Ki-ki a maga szempontjai szerint csavargatta a számokat, szépítgetve vagy szeplősítve az eltelt időszakot. Számtalan érv és ötlet sorakozott a jobbítani szándékozók oldalán, számomra mégis megmaradt ez a sokféleképpen fogalmazható, porlepte értékrend: külcsín és belbecs.
Honi és külföldi vendégek népes táborát vonzó rendezvény forgatagában múlattuk az időt egy régi ismerősömmel. A nyári hőségben hatalmas sörsátor szédítette a hűsölésre vágyókat. Mi is arrafelé vettük az irányt, és bár a ponyva alatt megszoruló levegő nem hatott frissítőleg, mégis öröm volt látni a vendéglátók igyekezetét. A hosszú pultot ízlésesen alakították ki. Csaknem minden apró részletre kiterjedt a figyelmük. Az önmagukat kellető vékonyka, ámde hatalmas méretű tarjaszeleteket szinte már gondolatban ráterítettük a forró lávakövekre. Az üvegpult mögött a hűs párától homályos falú üdítős- és sörösüvegek várták, hogy enyhet adhassanak a szomjazóknak. Válogatottan csinos, mosolygós elárusítólányok mélyen dekoltált blúzban és a rövidnél is rövidebb, felvágott szoknyában sürögtek-forogtak a háttérben, kedvesen csábítva egyre közelebb a vendégeket. Az egymással váltott szavaik ugyan néha megrökönyödést váltottak ki a beavatatlan várakozókból, de a pult túloldalán állókkal minden kétséget kizáróan hibátlan modorban beszéltek. A vidékről érkezett ismerősöm enyhe dialektusa még ízesebb nyomatékot adott a dicséretnek, amivel a kiszolgálást és a hozzáértést jutalmazta. Kissé csodálkoztunk, hogy a kültéri nagy tömeg ellenére bent soha sem kellett állnunk, azonnal hozzájutottunk a szomjoltó italokhoz. A fülledt klíma miatt kerestünk egy közeli oldalkijáratot, és a friss levegőre kiérve barátom azonnal áradozni kezdett: - Látod? itt mindent megtalálhatsz, amire az idelátogatóknak egy ilyen rendezvényen szüksége lehet. Az ember hajlandó még a borsosabb árat is megfizetni, ha valóban minőséget kap érte! – Minthogy még néhány órás autóvezetés várt rá, ezért ő maga egy frissen bontott, nívós márkájú ásványvizes palackból megtöltött poharat szorongatott. Az első kortyok után halvány felhő suhant át a homlokán, a lelkesedése pedig szemmel láthatóan csitult, de azért folytatta: - Olyan ez a vállalkozás, mint egy gyümölcsfa: Ha termést akarsz tőle, gondosan oda kell figyelned rá, és nagyon sok munkát kell befektetned, mire az egész… - ekkor elhallgatott, mintha a helyes szavakat keresné. - Termőre fordul? - próbáltam kisegíteni egy általam alkalmasnak vélt szófordulattal. Ő azonban csendben megrázta a fejét. A sátor mögötti eldugott zugban épp az egyik pincér töltötte fel a nagy szódásüvegből a minőségi ásványvizes palackot, hogy aztán a csavaros tetőt gondosan rázárva visszavigye a hűtőgéphez. Ismerősöm újabb lélegzetet vett, aztán az á betűt a-ba mélyítő tájszólásának hanghordozásával befejezte a gondolatot: - mire az egész … szaaarba szökken.