Hírek Karavándor magazin 2002. Nyár

Feketén-fehéren

Karavándor Magazin 2002 Nyár Annak a bizonyos fehér mellényes, fekete frakkos, villás farkú madárkának természetétől fogva lételeme a kellemesebb éghajlat utáni állandó vágyakozás. A szólás azonban úgy tartja, hogy egy fecske még mondva sem csinál nyarat. …Legfeljebb, ha meteorológus, teheti hozzá némi szarkazmussal a mai médián felnevelkedett homo „licenc”, de akárhogyan vesszük, ez előrejelzések az idő haladtával változnak.
Régmúlt évek nyaralásait idéző képek akadtak a kezembe. A fekete-fehér fotók ellenállhatatlanul emlékeztettek az egykori bolondozásokra, a vidáman komolykodó és a komolyan vidám mókázásokra. A kétszínű papír csupa kellemes emlékkel itatja át az ember lelkét, elvégre kinek jut eszébe a saját ifjúkori ábrázatát nézegetve az, hogy épp akkor fájt a foga, hatalmas vízhólyag volt a sarkán vagy éktelen haraggal perlekedett a… ki tudja már, hogy ott és akkor kivel.
A tompa fényű papírképek mellett egyszer csak felcsavarodott negatívok bukkantak elő. A kitekert, fény felé tartott filmkockákon egy különös élet tűnt fel. Első ránézésre ismeretlen, földön kívüli arcok üres tekintete meredt a semmibe. A fekete bőrű, hófehér hajú dzsesszdobosnak látszó figura kezében hosszas vizsgálódás után ismertem fel a dobverőnek vélt kést és villát, amellyel az egykori kisiskolás korú vendég - amúgy felnőttesen - fogyasztotta el a villásreggelijét. Mégiscsak csalóka kép ez, a világos csészében tálalt kávé valójában sötét bögrében kínált tej. Pontosan kell emlékezni, mi volt fekete és mi volt fehér, sőt még a szürke árnyalatai is fontosak, hiszen ez csak a leegyszerűsített mása az egykori színeknek. Itt a fekete-fehér ellentéte a szürkeség. Ma már léteznek eljárások, amelyek bonyolult masinákkal, agyafúrt programokkal és trükkökkel utólag kitarkítják a kétszínű világot. Előcsalogatják a fű zöldjét, az ég kékjét, a virágok pompáját. Olyan mesterséges kép születik, amelyik ugyan hasonlít az eredetire, mégis idegen marad annak, aki azt a maga idejében saját szemével látta és saját tapasztalata szerint társította az egyes árnyalatokkal. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen manapság is gyakorta előfordul, hogy ugyanazt a dolgot ahányan vagyunk, annyiféleképpen látjuk. Nem csoda hát, ha a mostanság készült pillanatfelvételeken mindenki a maga szemlélete szerint emeli ki azt, amit fontosnak tart. Lesz, aki erősen besatírozza a hátteret, hogy az előtérben álló alak kapjon nagyobb hangsúlyt. Egy másik rögtön javít rajta, és a kimaradt részeknek ad sötét tónust, hogy a mögöttes lényeg ne vesszen el a homályban. De vigyázzunk, mert ha mindannyian egy nagy közös képen így akarunk javítgatni, akkor előbb-utóbb egyesült erővel vastagon befeketítünk mindent. Alaposan végiggondolva, ügyesen és okosan tegye hozzá ki-ki azt, amitől az egész szebb, színesebb és gazdagabb lesz.
Túl vagyunk a tavaszon és kár elvesztegetni az időt viharfelhőket kutatva az égen. Tudjunk együtt örülni a napsütésnek éppúgy, mint az életet adó esőnek. Használjuk ki az évszak nyújtotta alkalmat egy kis megpihenésre, feltöltődésre! Senki se feledje el a régi szólás igazi tartalmát, nem a „fecskék miatt” van itt a nyár, hanem a „nyár miatt” vannak itt a fecskék!